„Ilyen republikánus versengésre még nem volt példa. A kilenc, hivatalosan bejegyzett kandidátus között egy sincs, akiben megbízna a párttagok többsége vagy akit a közvélemény elfogad és támogat. A helyzet annál is súlyosabb, mert ez már a második kampány, amikor a republikánusok válságos helyzetbe kormányozzák magukat, vagyis képtelenek soraikból »kitermelni« egy olyan politikust, aki meggyőző módon emelkedik ki a »futottak még« kategóriából. Már négy éve is, az idős John McCain elnökjelöltsége és az egykori szépségkirálynő, az akkori alaszkai kormányzó, Sarah Palin alelnöki kandidálása kényszer szülte helyzet volt, mivel náluknál jobbat nem találtak.
Most az elnökjelöltségért versenyzők drámai vitái azért robbanhattak ki, mert a republikánusok soraiban működő populista, a protestáns egyházak által támogatott Tea Party mozgalom szószólói kétségbe vonták az addig kétségbevonhatatlant, az éllovas republikánus elnökjelölt-jelölt, Mitt Romney konzervatív elkötelezettségét. Hiába tiltakozott a talpraesett és slágfertig volt massachusettsi kormányzó, hogy ő bizony igazi konzervatív. Kísérlete kudarcba fulladt. (...)
Az elmúlt hetek során egyik kommentátor a másik után jelentette ki, hogy a 2012-es elnökválasztás kimenetele republikánus szempontból megjósolhatatlan. De hát akkor mi a valószínű? Minden lehetséges és mindennek az ellenkezője. A bizonytalanság viszont teljességgel megbénítja a republikánusokat, miközben egyik jelöltjük a másik után válik valóban esélytelenné.”